Enitime - Az én történetem

Volt egy olyan nyaram, amit végig otthon töltöttem a lakásban. Semmi önbizalmam nem volt és rettenetesen éreztem magamat a bőrömben. Ez azért volt még rosszabb hatással rám, mert minden időmet a vízparton töltöttem előtte....
4 hónap alatt nemhogy lefogytam 20 kg-ot, de végre lett önbizalmam, kitartásom – ez utóbbi nem volt elmondható, kb mindent félbehagytam ezelőtt...

A kezdetek

A gyermekkorom aktív volt, édesanyám ejtőernyős, édesapám búvár volt. A víz mellett nőttem fel, de az úszás csak hobbi szinten töltötte ki az életem. Inkább elmerültem a tengerekben, akár egy teljes napig képes voltam a sós víz csodáin ámulni, feltérképezni az élővilágát. Általános iskolában anyukám unszolására kipróbáltam a művészi tornát, de nem éreztem a magaménak. Belekóstoltam a kosárlabdába, de a magasságom és a lány csapat hiánya miatt az is csak hobbi szinten zajlott. Nyáron rendszeresen teniszeztem pár évig, télen minden hétvégén jégkoriztam. A kézilabda kötött le a legtovább, még a TF-re is jártam edzeni nyolcadikban.
A középiskolai évemet inaktívan töltöttem, ennek meg is lett az eredménye, plusz 15 kilogrammal, közel 60 kilogrammosan.
Volt egy olyan nyaram, amit végig otthon töltöttem a lakásban. Semmi önbizalmam nem volt és rettenetesen éreztem magamat a bőrömben. Ez azért volt még rosszabb hatással rám, mert minden időmet a vízparton töltöttem előtte.

Kertvárosba száműzve

2001 őszén kiköltöztünk a kertvárosba a családommal, új és idegen környezetbe. Szerencsére rengeteg új barátom lett és így rengeteg időt tölthettem velük. A közlekedés a Volánbusz menetrendje miatt elég nehéz volt. Folyamatosan jöttünk-mentünk, egyik városból a másikba, egyik havertól a másikhoz, sokszor gyalog.
Ennek köszönhetően leadtam a felgyülemlett felesleget.
Majd 2003 nyarán megfordult a világ.

Pánik indul...

Csak annyit vettem észre, hogy sokszor tör rám a hányinger. Ezért gyógyszert vettem be rá, 3 napon keresztül szedtem, de nem akart múlni. Alig bírtam enni és inni. Szinte csak banánt bírtam eszegetni, inni szinte semmit. Képtelen voltam elindulni otthonról, mert egyből rosszul lettem.
A gyógyszer mellékhatása ki is jött rajtam, izomgörcsöm lett. Természetesen, hogy még kellemetlenebb legyen a görcs a nyakamban, a szemeimben és a nyelvemben keletkezett.
Úgy néztem ki, mint egy zombi. Elvittek a szüleim az ügyeletre, ott kaptam ellenszert… És akkor közölte az orvos, hogy még jó, hogy így alakult, mert ha így folytattam volna, nem értem volna meg a másnap reggelt, annyira ki voltam száradva. be is utalt a sürgősségire, infúzióra. 19 órát töltöttem bent.
Ez után az eset után mentünk szemészetre, hogy megvizsgálják a látásom, hogy nem sérült-e. Minden rendben volt. Vagyis nem teljesen. Továbbra sem bírtam enni.
Ahogy ettem valamit, pl egy zsemlét, negyed órán át küszködve vele, mentem is a wc-re. Szegény anyukám azt hitte, hogy hánytatom magam. Mondtam is neki, hogy ha gyűlölök hányni, miért tenném ezt magammal?!
Nem javult a helyzet, néha még halálfélelmeim is voltak. Majd egy nap a technika tanárommal beszélgetve derült ki, hogy pánikbeteg vagyok. Akkoriban ez nem volt egy ismert betegség. Nem is számíthattam túl sok segítségre. Ő is csak azt tudta mondani, hogy nekem kell legyőznöm. Mehetek orvoshoz, de úgyis csak gyógyszert ír fel. Így is lett. Mondta, hogy csak felet vegyek be az első 2-3 napban, hogy tudjam, felpörget, vagy belassít. Én életemben olyan rosszul nem voltam, mint attól az egyetlenegy fél tablettától. Nem bírtam éjjel aludni, fel-alá rohangáltam a konyhában, mint a rajzfilmekben és közben gyötört a halálfélelem.
Ekkor 53 kg voltam.
Ezt az ellenfelének sem kívánná az ember, mikor a saját agyad rabja vagy.
Mondtam magamban, ezt így biztos, hogy nem lehet, én ezt nem vagyok hajlandó, ennél erősebb vagyok! De én ezt még egyszer nem akarom átélni.

Újrakezdés

Adtam magamnak egy évet. Szinte újratanultam mindent. Minden ismert és ismeretlen helyzetet át kellett roham nélkül vészelnem. Nagyon nehéz volt, mert a barátaim nem értették ezt a helyzetet, nem tudtak mit kezdeni velem. Volt, hogy azt hitték, hogy csak hisztériázom, mikor rohamom volt.
Eltelt az egy év és azt mondhatom, hogy megtanultam kezelni. Nem törtek rám sűrűn rohamok, ha mégis, csírájában fojtottam el.
Megtanultam egy életre, hogy a legtöbb dolgot tudom irányítani és rajtam múlik, hogy hogy érzem magam. Hatalmas erőt adott és kitartást, amit akkor még fel sem fogtam.
2011-ben, egy évvel azután, hogy kiléptem egy 6 évig tartó kapcsolatból, mialatt az a fránya 15 kiló visszajött. Mivel nem hogy nem csináltunk túl sok mindent, még egy gyros-ost is nyitottunk, amit magunk üzemeltünk… Ezek után feljött még pár kg, amit a „szabadságom megélése” hozott…
Majdnem 70 kiló voltam! (A 157 cm-es magasságomhoz!) 

Elkattantam

Az a „majd, ha lesz kedvem” átfordult „most akarom, és nem érdekel más”-ba.
Egy kedves és új barátnőmmel, Iványi Paulával elkezdtem feljárni a terembe. Edzője, Sermaul Krisztián IFBB testépítő edzőként dolgozott. Szakmailag mindig naprakész volt, ráadásul egyből ráérzett, hogy hogyan lehet engem motiválni. Ez biztosította a folyamatos fejlődésem.
Pár hét után azon kaptuk magunkat, hogy rendszeresen edzem, és totál kiakadok, ha valami közbejön, és nem tudunk menni. És a diéta betartása sem esik nehezemre, még a karácsonyi ’nagy zabálás’ sem érdekelt, csak diétázni akartam. Krisztián a mozgásomból és a fegyelmemből leszűrte, hogy ez nekem egész jól megy. Felajánlották, hogy segítenek nekem ingyen és bérmentve, cserébe az előtte/utána képekért. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy igent mondtam!

Az edzéstervem tudatosan fel volt építve: izomépítéssel kezdtük és addig nem is kardiózhattam, míg meg nem erősödtem annyira, hogy érdemes legyen fogyasztani, hogy mire lemegy a felesleg, ne legyek löttyedt és formátlan.
4 hónap alatt nemhogy lefogytam 20 kg-ot, de végre lett önbizalmam, kitartásom – ez utóbbi nem volt elmondható, kb mindent félbehagytam ezelőtt. A pánikrohamaim pedig villámcsapásra megszűntek! A mai napig hálás vagyok nekik azért a tudásért, amit akkor átadtak nekem!
A mai napig mosollyal az arcomon gondolok vissza erre az időszakra!

Pólival és Krisszel a 2012-es IFBB Testépítő és Fitness Világbajnokságon

Pólival és Krisszel a 2012-es IFBB Testépítő és Fitness Világbajnokságon

Új utakon

Ez indított el azon az úton, hogy edző legyek! Rá kellett eszméljek az edző képzéseken, hogy hatalmas tudás birtokába kerültem az Ő tanításaik által.
Az egyetlen dolog, ami némiképp csalódást okozott, hogy kaptam hideget-meleget. Olyan emberek támogattak és dicsértek meg, akik nem is álltak hozzám közel. Viszont akikről azt gondoltam volna, hogy megértenek nem kíméltek: „Átestél a ló túloldalára.” „Ez már nem nőies”, „Sanyargatod magad”. Szerencsére ezek inkább feltüzeltek és azt a negativitást, amit okoztak a megtorpanás helyett az edzésben vezettem le. Kiadtam magamból mindent, amit lehetett. Megszállott módjára edzettem. Manapság már nincs bennem ez a düh és bizonyítani akarás, tudom, hogy mire vagyok képes, a kérdés csak az, hogy mit akarok elérni. ;)
Valójában egy IGEN választott el attól, hogy én is versenyző legyek, a barátnőm fantasztikus dobogós helyezéseket ért el országos szinten. Viszont láttam, hogy ez mivel jár, az egyik utolsó verseny felkészülési hónapját végig edzettem vele, még a természetes vízhajtást is megcsináltam az utána fotók kedvéért. Pont egy időre estek.
Tisztában voltam az összes pro és kontra tényezővel, amivel a testépítő versenyek járnak, még a kevésbé durva, modell és body fitness kategóriákban is. Nekem nem ért ennyit az egész, nem akartam akkora áldozatot hozni, veszélyeztetni az egészségem. Ezt még ma sem bánom!

Tapasztalás

Az évek alatt a táplálkozásomon is rengeteget változtattam. Mivel megtapasztaltam a tipikus testépítő és versenydiétákat, megtanultam, hogy mi mindenen lehet változtatni az egészséges, kiegyensúlyozott és tudatos táplálkozással. Hozzá kell, hogy tegyem, soha semmilyen más diétám nem volt, se káposztaleves, se 90 napos se semmi divatdiéta.
Mikor abbahagytam a glutén fogyasztását, megszűnt a fájdalom a térdemben (sokat segített az edzés is, amint kimaradt huzamosabb ideig, egyből vissza is tért), de ami engem is sokként ért, hogy azok a szemölcsök, amikkel egy éve küzdöttem házi és patikai módszerekkel, pár hét alatt nyomtalanul felszívódtak!

HPV vagy nem?

A leginkább az győzött meg, mikor is 2014-ben HPV-t diagnosztizált nálam a nőgyógyász. Teljesen kétségbe estem. Tudtam, hogy lelkileg nem voltam túl jól és ez is kihatott rám, és azt is tudtam, hogy nem akarok biopsziát. Ekkorra már, a pánikbetegség hatására abszolút kezdtem kerülni a gyógyszerek szedését.
Szerencsémre volt természetgyógyász kontaktom. Ott azt mondták, hogy az esetek többségében nem is HPV-ről van szó, hanem emésztőszervi gyulladásról, ami kihat a méhre és ez befolyásolhatja a labor eredményeket. 3 hónapra eltiltott a nyers ételekről és a tejtermékekről és kiegészítette az étrendem természetes alapanyagú táplálék kiegészítőkkel. Életem legnehezebb diétája volt!
Kínkeserves 3 hónap volt, de itt már sokkal több múlt rajta, mint az, hogy lemegy-e rólam a heti egy kiló.
Viszont meglett az eredménye, mert tünetmentes lettem! Azóta nem puffadok, nincsenek ragyák a bőrömön, és a HPV teszt is negatív lett. Ennek hatására jobban beleástam magam a tejtermékek fogyasztásába, és igyekszem teljesen kizárni őket az életemből.

Visszaadom, amit kaptam

Az elmúlt években sokaknak tudtam segíteni életmódot váltani, javítani az egészségi állapotukon, hogy visszaadhassam azt a sok jót, amit én is kaptam.
Számomra fontos az egészség és annak megőrzése, úgy hogy közben rendben legyünk önmagunkkal kívül és belül egyaránt. Ez kisugárzik, kiül az arcunkra és befolyásolja mindennapjainkat. Hatással van a dolgokhoz, élethez, stresszhez való hozzáállásunkra.

 

Tags:
© 2017-2019 Marton Enikő és Békássy Csaba. Minden jog fenntartva. Sablon: JoomShaper

A kényelmes és biztonságos online fizetést az OTP SimplePay rendszere biztosítja.