Orosz Norbival a Flexben 2020-05-18

Egy sportoló elengedése vs a célom edzőként

Október elején “költöztem át” a Flex Gym-ből a Zen Power Sportcentrumba a személyi erőnléti edzésekkel és vendégeimmel – erről írtam részletesen előző cikkemben.

Ilyen költözések esetén teljesen természetes, hogy van olyan sportoló, aki követi az edzőt az új helyre, és van, aki marad a régi teremben.
Erre én is számítottam, mikor meghoztam a döntést, de nem tudtam, hogy ki melyik utat választja majd.

Ha olvasod a blogomat vagy látod a posztjaimat, akkor talán neked is ismerős Orosz Norbi neve, akivel 386 közös edzésünk volt az elmúlt években, és több hosszabb-rövidebb beszámolót is írt már a Facebookon és a honlapomon is visszajelzésként.

Ő az egyik legstabilabb és legszorgalmasabb sportolóm, és most mégis úgy döntött, hogy marad a Flex Gym-ben, és más jellegű edzésmódszereket is kipróbál.

Ennek kapcsán elgondolkodtam, hogy ez milyen érzés edzőként számomra, és a “veszteség” ellenére, hogy már nem Norbival indul minden hétfő-szerda-péntek hajnalban az edzések sora – most mégsem érzek szomorúságot.


Mégpedig azért nem, mert sokszor mondom a vendégeimnek, sportolóimnak, hogy az az egyik célom, hogy úgy tanuljanak meg nálam edzeni, hogy

megtanulják a gyakorlatok, mozgások helyes kivitelezését,

akár egyedül is képesek legyenek edzeni teremben vagy bárhol,

– valamint, hogy tudjanak különbséget tenni jó és kevésbé jó edző között, ha mással dolgoznak tovább.


Norbi jó példa rá, hogy bevált a recept 🙂

Nyilván nehéz “elengedni” egy sportolót, tanítványt, de a 24 év taekwon-do edzősködés során már megtanultam, hogy sokkal fontosabb útjára engedni azt, aki más kihívásokat keres, mint görcsösen ragaszkodni a közösen megszokott rendszerekhez.

Csak a változás állandó, és a változáshoz való alkalmazkodásunk képessége az egyik legfontosabb képességünk a túléléshez átvitt és szó szerinti értelemben is.

Norbi engedélyével megosztom az ezzel kapcsolatos levelének egy részét is:

“Szia Csabi!

Gondoltam írok pár sort, mert valahogy eddig nem igazán tudtam megfogalmazni magamban, hogy mit is akarok és miért nem követtelek automatikusan a Zenbe, Te viszont maximálisan megérdemled, hogy tudd, miért alakult így!

Ugye azt mondtam, hogy jó lenne megpróbálni kicsit a “gyúrósabb” edzést, nagyobb súlyokkal dolgozni. Régebben nem igazán vágytam erre, de idén valahogy olyan jól haladtunk a karantén ellenére is, hogy azt kezdtem érezni, hogy még jobban próbára tenném magam. Vagy lehet rossz kifejezés a még jobban, mert a Te edzéseid intenzitásával, változatosságával egyáltalán nincs gond (semmivel nincs gond) 🙂 inkább máshogyan. Másfajta kihívás, hogy ott mit tudnék kihozni magamból. Illetve az étkezésre is komoly figyelmet fordítottam idén, és akarva-akaratlanul húzom magam, hogy jó lenne még egy kicsit több izom.

Ádám kérdezte valamelyik reggel, hogy hogyhogy nem követtelek, mondtam neki, hogy miért, meg azt is, hogy majd megyek még hozzád, de most kicsit mást….jól megfogalmazta: önjáró lettem. És ez csak Neked köszönhető!

Az elmúlt években olyan szintre hoztál a nulláról motivációban és a sportolási igényben, hogy újabb dolgokra is vágyom. Sosem gondoltam volna, hogy én, így…..de azt hiszem ez mutatja, hogy mennyire jól csinálod a hivatásodat. És ezért is küzdöttem magamban, meg volt kettős érzésem, mert nagyon szeretek Veled edzeni és hiányzik is, de ott a másik érzés, hogy kipróbáljam magam másféle edzésben is.

Múlt hét óta mikor kérdezted mi újság, alakult is a dolog, mert hétvégén írtam egy edzőnek és olyan korrekt volt, hogy a héten voltam is 2 alkalmat.

Nagyon pozitív volt az első 2 alkalom, maximálisan odafigyelt, mutatja a dolgokat, szóval szerintem rendben lesz. Te magasra tetted a lécet, így magas elvárásaim vannak egy edzővel kapcsolatban. 🙂 Azt mondta, hogy a mozgásom teljesen rendben van, látszik, hogy foglalkoztak velem sokat, nem kell tanítania az alapmozdulatokat 🙂 és hogy erőm is van bőven, szóval bátran bele vághatunk! Ezek mind-mind Neked szólnak, mert Te tanítottál mindenre 🙂

Azt mondta ügyes voltam, jól ment az első két edzés. Jó érzés is volt az edzések után, hogy ilyet is tudtam, nagyon jó energiák szabadultak fel bennem.
Szóval ezer köszönet és hála, nem tudom elégszer megköszönni amit velem meg értem tettél!

Remélem nem tűnik búcsúnak ez a levél, mert egyáltalán nem az, eszem ágában sem lenne…. Csak szerettem volna megosztani Veled ezt az új élményt, mert ahogy írtam, ez Neked köszönhető!”

Kívánom Norbinak (és minden volt sportolómnak), hogy érjen el új sikereket, haladjon arra, amerre szeretne – és persze szeretettel látom őket / Titeket bármikor a Zen teremben is!

-Csabi-

💪😊💪

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük